Prologue

Nem tudtam irányítani. Egyszerűen mindig valami olyan történt, amit nem voltam képes befolyásolni. Mindig csak álltam, és néztem, mi történik éppen. De miért? Miért haltak meg olyan emberek, akiket simán megmenthettem volna?

Most ugyan más volt a helyzet…

Ezúttal rohantam. Fogalmam sem volt, merre tartok éppen, vagy kihez. Csak tudtam, mennem kell…

Egy parkban jártam. A levelek már lehullottak a fákról, és mintha kis pelyhekben elkezdett volna szállingózni a hó. Ahogy rohantam, minden egyes léptemnél hallani lehetett a száraz levelek ropogását.

Egy ujjatlan volt rajtam, így éreztem a csípős, hideg szelet. Néha hátra pillantottam, nem követ-e valaki. Talán menekültem? De mégis mi elől?

Miután szélsebesen átvágtam egy kisebb bozótoson és egy patakon, megérkeztem. Egy rét szélén álltam, és onnan néztem az eseményeket. A látványtól lecövekeltem. Mozdulni sem bírtam.

A rét közepén egy férfi térdelt, akinek arcát egy csuklya takarta el előlem. Kezeit az égnek emelte, ezzel jelezve, megadja magát. Vele szemben néhány méterre egy sokkal idősebbnek látszó férfi állt fegyverrel a kezében.

Próbáltam rávenni magam, hogy menjek közelebb, de nem voltam rá képes. Ugyanott tartottunk, ahol legutóbb is. Emlékeztem erre helyre, valamint egy hasonló helyzetre, ám most mégis idegennek tűnt.

- Kérem, ne! – Kérte a térdelő a másikat. – Bármit megadok, de kérem, ne öljön meg! – Hangja annyira remegett, hogy először nem is értetem, mit mond.

- De igen! Megérdemled… - Már éppen készült meghúzni a ravaszt, amikor kivételesen sikerült felülkerekedni saját félelmemen, és feléjük futottam. Mindketten rám néztek.

Először fel sem fogtam, kit látok. Mikor mellé értem, és elé álltam, csak akkor tudatosult bennem, a térdelő férfi a bátyám. A döbbenettől megszólalni sem volt időm, amikor már hallottam, hogy elsül a fegyver.

Hallottam a bátyám kiáltását, miközben hátraestem. Ő fölém hajolt, és megpróbált nyugtatni. Nem csak engem, hanem saját magát is. Először lecsukódtak a szemeim, majd erős szorítást éreztem a csuklóim körül. Ezután felnyitottam a szemem, és akkor…

Felébredtem.