Nem tudtam
irányítani. Egyszerűen mindig valami olyan történt, amit nem voltam képes
befolyásolni. Mindig csak álltam, és néztem, mi történik éppen. De miért? Miért
haltak meg olyan emberek, akiket simán megmenthettem volna?
Most ugyan más
volt a helyzet…
Ezúttal
rohantam. Fogalmam sem volt, merre tartok éppen, vagy kihez. Csak tudtam,
mennem kell…
Egy parkban
jártam. A levelek már lehullottak a fákról, és mintha kis pelyhekben elkezdett
volna szállingózni a hó. Ahogy rohantam, minden egyes léptemnél hallani
lehetett a száraz levelek ropogását.
Egy ujjatlan
volt rajtam, így éreztem a csípős, hideg szelet. Néha hátra pillantottam, nem
követ-e valaki. Talán menekültem? De mégis mi elől?
Miután
szélsebesen átvágtam egy kisebb bozótoson és egy patakon, megérkeztem. Egy rét
szélén álltam, és onnan néztem az eseményeket. A látványtól lecövekeltem.
Mozdulni sem bírtam.
A rét közepén
egy férfi térdelt, akinek arcát egy csuklya takarta el előlem. Kezeit az égnek
emelte, ezzel jelezve, megadja magát. Vele szemben néhány méterre egy sokkal
idősebbnek látszó férfi állt fegyverrel a kezében.
Próbáltam
rávenni magam, hogy menjek közelebb, de nem voltam rá képes. Ugyanott
tartottunk, ahol legutóbb is. Emlékeztem erre helyre, valamint egy hasonló
helyzetre, ám most mégis idegennek tűnt.
- Kérem, ne! –
Kérte a térdelő a másikat. – Bármit megadok, de kérem, ne öljön meg! – Hangja annyira
remegett, hogy először nem is értetem, mit mond.
- De igen!
Megérdemled… - Már éppen készült meghúzni a ravaszt, amikor kivételesen
sikerült felülkerekedni saját félelmemen, és feléjük futottam. Mindketten rám
néztek.
Először fel
sem fogtam, kit látok. Mikor mellé értem, és elé álltam, csak akkor tudatosult
bennem, a térdelő férfi a bátyám. A döbbenettől megszólalni sem volt időm,
amikor már hallottam, hogy elsül a fegyver.
Hallottam a
bátyám kiáltását, miközben hátraestem. Ő fölém hajolt, és megpróbált nyugtatni.
Nem csak engem, hanem saját magát is. Először lecsukódtak a szemeim, majd erős
szorítást éreztem a csuklóim körül. Ezután felnyitottam a szemem, és akkor…
Felébredtem.
